A 160 mg valzartán összehasonlítása 20 mg lizinoprillel, monoterápiában vagy diuretikummal kombinálva, magas vérnyomás kezelésére: a valzartán vérnyomáscsökkentése és tolerálhatósága a lizinoprillel összehasonlítva (previous) tanulmány – ScienceDirect

háttér: A vérnyomáscsökkentő terápia célja a jó vérnyomás (BP) szabályozás biztosítása káros hatások kiváltása nélkül.

célkitűzés: ez a vizsgálat az angiotenzin II receptor blokkoló valzartán előny-kockázat profilját hasonlította össze az angiotenzin-konvertáló enzim inhibitor lizinopril kockázatával enyhe vagy súlyos hypertoniában szenvedő betegeknél. Az elsődleges cél annak kimutatása volt, hogy a valzartán alapú kezelés ekvipotens vérnyomáscsökkentő hatása jobb tolerálhatósági profillal jár.

módszerek: Ezt a 16 hetes, randomizált, kettős vak, párhuzamos csoportos vizsgálatot 88 járóbeteg-központban végezték Olaszország-szerte. 2 hetes placebo befutási periódus után a 18 éves korú betegek enyhe vagy súlyos hipertóniában (szisztolés BP , 160-220 Hgmm; diasztolés BP , 95-110 Hgmm) jogosultak voltak. A betegeket randomizálták napi egyszeri, szájon át adott, 160 mg-os valzartán kapszulával vagy 20 mg-os lizinopril kapszulával történő kezelésre kettős-vak körülmények között 4 héten keresztül. A kezelésre reagálók folytatták a monoterápiát, míg a nem reagálók hidroklorotiazid 12-et kaptak.5 mg-ot adtak hozzá a vizsgálat utolsó 12 hetében. A 2 terápiás hatásosság egyenértékűségének értékelésére használt 2 elsődleges változó az SBP és az sit DBP volt, amelyeket a 0.héten (kiindulási érték), a 4., a 8. és a 16. héten mértek. A gyógyszerrel kapcsolatos nemkívánatos események (AES) arányát használták annak felmérésére, hogy 1 kezelés jobb tolerálhatósági profillal rendelkezik-e, mint a másik. A tolerálhatóságot úgy értékelték, hogy információkat gyűjtöttek az AEs-ről a beteg kihallgatásával vagy fizikai vizsgálattal minden látogatás során.

eredmények: összesen 1213 beteget vontak be (635 férfi, 578 nő; átlagéletkor, 54,5 év). A vizsgálatot 1100 beteg fejezte be (553 valzartánt és 547 lizinoprilt kapott). Ötvenegy valzartánnal kezelt beteg (8,4%) és 62 (1,2%) lizinoprillel kezelt beteg (sorrendben 9, illetve 23 beteg) hagyta abba a kezelést. A valzartán – és lizinopril-alapú kezelések hasonlóan hatásosak voltak az ülő vérnyomás csökkentésében, az átlagos SBP/DBP csökkenés 31,2/15,9 Hgmm, illetve 31,4/15,9 Hgmm volt. A vizsgálat végén a vérnyomás a valzartánt kapó betegek 82,7% – ánál, a lizinoprilt kapó betegek 81,6% – ánál volt kontrollált. Nemkívánatos események a valzartánnal kezelt betegek 5,1% – ánál és a lizinoprillel kezeltek 10,7% – ánál jelentkeztek (P = 0,001), száraz köhögés a betegek 1,0% – ánál és 7,2% – ánál (P < 0,001).

következtetések: a valzartán és a lizinopril egyaránt nagyon hatásosnak bizonyult a vérnyomás szabályozásában ezeknél az enyhe vagy súlyos hypertoniában szenvedő betegeknél, de a valzartán jelentősen csökkentette az AEs, különösen a köhögés kockázatát.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.