Angiotenzin-II-Receptor antagonisták: áttekintés

valzartán

a valzartán (Diovan, Novartis) volt a második nem-peptid AT – II 1-es típusú receptor antagonista, amely a hipertónia kezelésére rendelkezésre állt. A valzartán szájon át történő alkalmazást követően gyorsan felszívódik a gyomor-bél traktusból, és étkezéstől függetlenül alkalmazható. A valzartán maximális hatása két-négy órán belül jelentkezik; biohasznosulása 25%. A valzartán felezési ideje hat-kilenc óra, és körülbelül 24 órán át mutat vérnyomáscsökkentő hatást. A valzartán szájon át adott adagjának kevesebb mint 10% – A megy keresztül biotranszformáción a májban; a metabolizmusáért felelős enzimek ismeretlenek, és aktív metabolitokat nem azonosítottak. Az elimináció elsősorban az epével (86%) és kisebb mértékben a vesén keresztül (13%) történik, nagyrészt változatlan formában.

a napi egyszeri 80-320 mg-os adagok hatékonyak a vérnyomás szabályozásában, és azoknak a betegeknek ajánlottak, akik nem depléciósak. A vérnyomás nagyobb csökkenése nyilvánvaló a napi 320 mg-os dózis fokozatos növelésével; ezért javasolt a valzartán napi 80 mg-os adaggal történő elkezdése, és a kívánt terápiás hatás eléréséig az adagot felfelé módosítani. Enyhe vagy közepesen súlyos máj-vagy veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, illetve időseknél a kezdő adag csökkentése nem szükséges. A napi 80-320 mg valzartán vérnyomáscsökkentő hatását randomizált, kettős vak, placebo-kontrollos vizsgálatban állapították meg. Egy összehasonlító kettős-vak vizsgálatban a 80 mg/nap valzartán ugyanolyan hatékonynak bizonyult, mint a 20 mg/nap enalapril-maleát és az 5 mg/nap amlodipin (a bezilát formájában) az enyhe-közepesen súlyos hypertoniában szenvedő betegek vérnyomásának csökkentésében. Ezenkívül a 80 és 160 mg/nap valzartán ugyanolyan hatásos volt a vérnyomás csökkentésében, mint a 20 mg/nap enalapril és a 10 vagy 20 mg/nap lizinopril enyhe vagy közepesen súlyos esszenciális hipertóniában szenvedő betegeknél. Más AT-II-receptor antagonistákhoz hasonlóan a hidroklorotiazid additív módon csökkenti a vérnyomást azoknál a betegeknél, akiknél a valzartán monoterápiával nem sikerül megfelelően csökkenteni a vérnyomást.

a valzartán biztonságosságát különböző klinikai vizsgálatokban értékelték. A valzartán jól tolerálható volt 80-160 mg/nap dózisban. Magasabb dózisoknál (320 mg/nap) a szédülés gyakoribbá vált (a betegek 9,3% – a, szemben a 3,4% – kal 80-160 mg/nap). Fejfájás, felső légúti fertőzés, hasmenés és fáradtság fordult elő leggyakrabban (>1%), de hasonló arányban, mint a placebót kapóknál. Az egyik vizsgálatban a száraz köhögés szignifikánsan ritkábban fordult elő valzartán (21, 4%), mint az ACE-gátlók, a lizinopril (71, 1%) esetén. Egy másik vizsgálatban, amelyben a valzartánt ACE-gátlóval (enalapril) és placebóval hasonlították össze, a vizsgált betegek <2% – a számolt be köhögésről.

nem jelentettek klinikailag jelentős farmakokinetikai interakciót a valzartán és digoxin, warfarin, gliburid, cimetidin vagy hidroklorotiazid együttes alkalmazásakor. A legfontosabb laboratóriumi eredmény a szérum káliumszint >20%-os emelkedése volt a valzartánt szedő betegek 4, 4% – ánál, szemben a placebót szedő betegek 2, 9% – ával; azonban egyetlen valzartánnal kezelt, hiperkalémiában szenvedő beteg sem hagyta abba a gyógyszer szedését.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.