valzartán 160 mg kapszula

Farmakoterápiás csoport: angiotenzin II antagonisták, önmagukban, ATC kód: C09CA03.

a valzartán orálisan aktív, hatásos és specifikus angiotenzin-II (Ang II) receptor antagonista. Szelektíven hat az AT1 receptor altípusra, amely felelős az angiotenzin II ismert hatásaiért. A valzartán által kiváltott AT1-receptor blokádot követően az ang II plazmaszintjének emelkedése stimulálhatja a nem blokkolt AT2-receptort, ami úgy tűnik, hogy ellensúlyozza az AT1-receptor hatását. A valzartán nem fejt ki parciális agonista hatást az AT1-receptorokon, és sokkal (körülbelül 20 000-szer) nagyobb affinitással kötődik az AT1-receptorokhoz, mint az AT2-receptorokhoz. Nem ismert, hogy a valzartán kötődik vagy blokkol más, a kardiovaszkuláris szabályozásban ismerten fontos hormonreceptorokat vagy ioncsatornákat.

a valzartán nem gátolja az ACE-t (más néven kinináz II), amely az Ang I-T Ang II-vé alakítja és lebontja a bradikinint. Mivel az angiotenzin-II antagonisták nem befolyásolják az ACE-t, és nem potencírozzák a bradikinint vagy a substance P-t, nem valószínű, hogy köhögéssel járnának. Azokban a klinikai vizsgálatokban, amelyekben a valzartánt egy ACE-gátlóval hasonlították össze, a száraz köhögés incidenciája szignifikánsan (P < 0, 05) kisebb volt a valzartánnal kezelt betegeknél, mint az ACE-gátlóval kezelteknél (sorrendben 2, 6% versus 7, 9%). Egy olyan betegeken végzett klinikai vizsgálatban, akiknek az anamnézisében ACE-gátló kezelés alatt száraz köhögés szerepelt, a valzartánt kapó vizsgálati alanyok 19,5% – ánál, a tiazid-diuretikumot kapók 19,0% – ánál jelentkezett köhögés, szemben az ACE-gátlóval kezeltek 68,5% – ával (P < 0,05).

hypertonia

a valzartán magas vérnyomásban szenvedő betegeknek történő adása a vérnyomás csökkenését eredményezi anélkül, hogy befolyásolná a pulzusszámot.

a legtöbb betegnél egyszeri orális adag beadása után az antihipertenzív hatás 2 órán belül jelentkezik, és a vérnyomás maximális csökkenése 4-6 órán belül érhető el. Az antihipertenzív hatás az adagolást követően 24 órán át fennáll. Ismételt adagolás esetén az antihipertenzív hatás lényegében 2 héten belül jelentkezik, a maximális hatás pedig 4 héten belül alakul ki, és a hosszú távú kezelés során is fennmarad. Hidroklorotiaziddal kombinálva a vérnyomás további jelentős csökkenése érhető el.

a valzartán hirtelen megvonása nem járt rebound hipertóniával vagy más nemkívánatos klinikai eseménnyel.

hipertóniás, 2-es típusú diabetesben és mikroalbuminuriában szenvedő betegeknél kimutatták, hogy a valzartán csökkenti az albumin vizelettel történő kiválasztását. A MARVAL (Micro Albuminuria Reduction with Valsartan) vizsgálatban a vizelet albumin excretion (UAE) csökkenését értékelték valzartánnal (80-160 mg/nap) szemben az amlodipinnel (5-10 mg/nap) 332 2-es típusú diabéteszes betegnél (átlagéletkor: 58 év; 265 férfi) mikroalbuminuriával (valzartán: 58 G/perc; amlodipin: 55.4 6337>120 6 mól/l), normál vagy magas vérnyomással és megőrzött vesefunkcióval (a vér kreatininszintje < 120 mól / l). A 24.héten az Egyesült Arab Emírségek vérnyomáscsökkenése (p<0, 001) 42% – kal (- 24, 2 Ci: – 40, 4-19, 1) csökkent a valzartánnal kezelt csoportban, és körülbelül 3% – kal (- 1, 7 g/perc; 95% CI: – 5, 6-14, 9) az amlodipinnel kezelt csoportban, annak ellenére, hogy a vérnyomáscsökkenés mindkét csoportban hasonló volt.

a valzartán proteinuria csökkentésének (DROP) vizsgálata tovább vizsgálta a valzartán hatékonyságát az Egyesült Arab Emírségek csökkentésében 391 hipertóniás betegnél (BP=150/88 Hgmm), 2-es típusú cukorbetegségben, albuminuriában (átlag=102 ^ g / perc; 20-700 ons/perc) és a vesefunkció megőrződött (átlagos szérum kreatinin = 80 mól/l). A betegeket randomizálták a valzartán 3 adagjának egyikére (160, 320 és 640 mg/nap), és 30 hétig kezelték. A vizsgálat célja a valzartán optimális dózisának meghatározása az Egyesült Arab Emírségek csökkentésére a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő hipertóniás betegeknél. A 30. héten az Egyesült Arab Emírségek százalékos változása szignifikánsan, 36% – kal csökkent a kiindulási értékhez képest a 160 mg valzartán (95% – os CI: 22-47%) és 44% – kal a 320 mg valzartán (95% – os CI: 31-54%) esetén. Arra a következtetésre jutottak, hogy 160-320 mg valzartán klinikailag jelentős csökkenést eredményezett az Egyesült Arab Emírségekben a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő hipertóniás betegeknél.

friss myocardialis infarctus

a valzartán az akut myocardialis infarctus vizsgálatban (VALIANT) egy randomizált, kontrollos, multinacionális, kettős-vak vizsgálat volt, amelyben 14 703 akut myocardialis infarctusban szenvedő, pangásos szívelégtelenségre utaló panaszokkal, tünetekkel vagy radiológiai bizonyítékokkal és/vagy bal kamrai szisztolés diszfunkcióval (ejekciós frakció formájában nyilvánul meg 40% – on radionuklid ventriculográfiával vagy 35% – on echokardiográfiával vagy ventricularis kontraszt angiográfiával) szenvedő beteg vett részt. A betegeket a myocardialis infarctus tüneteinek megjelenését követő 12 órától 10 napig randomizálták valzartánra, kaptoprilre vagy mindkettő kombinációjára. A kezelés átlagos időtartama két év volt. Az elsődleges végpont az összmortalitás kialakulásáig eltelt idő volt.

a valzartán ugyanolyan hatásosnak bizonyult, mint a kaptopril a myocardialis infarctus utáni összmortalitás csökkentésében. Az összmortalitás hasonló volt a valzartán (19,9 %), a kaptopril (19,5%) és a valzartán+kaptopril (19,3 %) csoportokban. A valzartán és a kaptopril kombinálása nem jelentett további előnyt a kaptopril monoterápiához képest. Nem volt különbség a valzartán és a kaptopril között az életkor, a nem, a rassz, a kezelés megkezdésekor alkalmazott kezelések vagy az alapbetegség alapján az összmortalitás tekintetében. A valzartán hatásos volt a cardiovascularis mortalitás meghosszabbításában és csökkentésében, a szívelégtelenség miatti hospitalizációban, a kiújuló myocardialis infarctusban, az újraélesztett szívmegállásban és a nem fatális stroke-ban (másodlagos összetett végpont.)

a valzartán biztonságossági profilja megegyezett a myocardialis infarctus utáni kezelésben részesülő betegek klinikai lefolyásával. A vesefunkció tekintetében a szérum kreatininszint megduplázódását figyelték meg a valzartánnal kezelt betegek 4,2%-ánál, a valzartán+kaptoprillal kezelt betegek 4,8%-ánál és a kaptoprillal kezelt betegek 3,4%-ánál. A kezelés különböző típusú veseműködési zavar miatt történő megszakítása a valzartánnal kezelt betegek 1,1%-ánál, a valzartán+kaptoprillal kezelt betegek 1,3% – ánál és a kaptoprillal kezelt betegek 0,8% – ánál fordult elő. A myocardialis infarctus utáni betegek értékelésébe bele kell foglalni a vesefunkció értékelését.

nem volt különbség az összmortalitásban, a cardiovascularis mortalitásban vagy a morbiditásban, ha a béta-blokkolókat valzartán+kaptopril, önmagában adott valzartán vagy önmagában adott kaptopril kombinációval együtt alkalmazták. A kezeléstől függetlenül a mortalitás alacsonyabb volt a béta-blokkolóval kezelt betegek csoportjában, ami arra utal, hogy a béta-blokkolók ismert előnye ebben a populációban fennmaradt ebben a vizsgálatban.

szívelégtelenség

a Val-HeFT egy randomizált, kontrollos, multinacionális klinikai vizsgálat volt valzartánnal placebóval összehasonlítva a morbiditásra és mortalitásra vonatkozóan 5010 NYHA II (62%), III (36%) és IV (2%) szívelégtelenségben szenvedő betegen, akik a szokásos LVEF <40% és bal kamrai belső diasztolés átmérő (lvidd) > 2,9 cm/m2-t kaptak. A kiindulási kezelés ACE-gátlókat (93%), diuretikumokat (86%), digoxint (67%) és béta-blokkolókat (36%) tartalmazott. A követés átlagos időtartama közel két év volt. A valzartán val-HeFT átlagos napi adagja 254 mg volt. A vizsgálatnak két elsődleges végpontja volt: az összmortalitás (halálig eltelt idő) és az összetett mortalitás és a szívelégtelenség morbiditása (az első morbid eseményig eltelt idő), amelyet halálnak, újraélesztéssel járó hirtelen halálnak, szívelégtelenség miatti hospitalizációnak vagy intravénás inotrop vagy értágító szerek kórházi kezelés nélküli, legalább négy órán át történő alkalmazásának határoztak meg.

az ACE-gátlót nem kapó betegek egy alcsoportjában (n=366) a morbiditás előnyei voltak a legnagyobbak. Ebben az alcsoportban az összmortalitás szignifikánsan, 33%-kal csökkent valzartánnal a placebóhoz képest (95% CI: -6% – 58%) (17, 3% valzartán vs.27, 1% placebo) és az összetett mortalitás és morbiditás kockázat szignifikánsan, 44% – kal csökkent (24, 9% valzartán vs. 42, 5% placebo).

a teljes Val-HeFT populációban a valzartánnal kezelt betegek szignifikáns javulást mutattak a NYHA csoportban, valamint a szívelégtelenség jeleiben és tüneteiben, beleértve a dyspnoét, a fáradtságot, az ödémát és a rales-t a placebóhoz képest. A valzartánnal kezelt betegek életminősége jobb volt, amint azt a Minnesota Living With Heart Failure quality of Life score-nak a kiindulási értékhez és a végponthoz viszonyított változása is mutatja, mint a placebóé. A valzartánnal kezelt betegek ejekciós frakciója szignifikánsan emelkedett, az LVIDD pedig szignifikánsan csökkent a kiindulási értékhez képest a placebóhoz képest.

gyermekpopuláció

hypertonia

a valzartán antihipertenzív hatását négy randomizált, kettős-vak klinikai vizsgálatban értékelték 561, 6-18 éves gyermek és 165, 1-6 éves gyermek bevonásával. Az ezekbe a vizsgálatokba bevont gyermekeknél a vese-és húgyúti rendellenességek, valamint az elhízás voltak a hipertóniához potenciálisan hozzájáruló leggyakoribb betegségek.

klinikai tapasztalat 6 éves vagy annál idősebb gyermekeknél

egy 261, 6-16 éves, hipertóniás gyermekgyógyászati beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálatban a < 35 kg testtömegű betegek napi 10, 40 vagy 80 mg valzartán tablettát kaptak (alacsony, közepes és nagy adagok), valamint a 35 kg testtömegű betegek napi 20, 80 és 160 mg valzartán tablettát kaptak (alacsony, közepes és nagy adagok). A 2.hét végén a valzartán dózisfüggő módon csökkentette mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomást. Összességében a valzartán három dózisszintje (alacsony, közepes és magas) szignifikánsan, 8, 10, 12 Hgmm-rel csökkentette a szisztolés vérnyomást a kiindulási értékhez képest. A betegeket újra randomizálták, hogy vagy továbbra is ugyanazt a valzartán adagot kapják, vagy placebóra állították át őket. Azoknál a betegeknél, akik továbbra is a valzartán közepes és nagy dózisát kapták, a legalacsonyabb szisztolés vérnyomás -4 és -7 Hgmm-rel alacsonyabb volt, mint a placebo-kezelésben részesülő betegeknél. A valzartán alacsony dózisát kapó betegeknél a legalacsonyabb szisztolés vérnyomás hasonló volt a placebo-kezelésben részesülő betegekéhez. Összességében a valzartán dózisfüggő antihipertenzív hatása minden demográfiai alcsoportban konzisztens volt.

egy másik klinikai vizsgálatban, amelyben 300, 6-18 éves, hipertóniás gyermek vett részt, a jogosult betegeket randomizálták valzartán vagy enalapril tablettára 12 héten keresztül. A 18 kg és <35 kg közötti testtömegű gyermekek 80 mg valzartánt vagy 10 mg enalaprilt kaptak; a 35 kg és <80 kg közötti személyek 160 mg valzartánt vagy 20 mg enalaprilt kaptak; a 80 kg-os személyek 320 mg valzartánt vagy 40 mg enalaprilt kaptak. A szisztolés vérnyomás csökkenése hasonló volt a valzartánt (15 Hgmm) és az enalaprilt (14 Hgmm) kapó betegeknél (non-inferioritás p-érték <0, 0001). Következetes eredményeket figyeltek meg a diasztolés vérnyomás 9, 1 Hgmm-es és 8, 5 Hgmm-es csökkenésével valzartán és enalapril mellett.

egy harmadik, nyílt elrendezésű klinikai vizsgálatban, amelybe 150, 6 és 17 év közötti, hipertóniás gyermekgyógyászati beteget vontak be, a kezelésre jogosult betegek (a szisztolés vérnyomás a kor, a nem és a testmagasság tekintetében 95 percentilis volt) valzartánt kaptak 18 hónapon keresztül a biztonságosság és a tolerálhatóság értékelése céljából. A vizsgálatban részt vevő 150 beteg közül 41 beteg egyidejűleg vérnyomáscsökkentő gyógyszert is kapott. A betegeket A kezdő és a fenntartó dózisok súlycsoportja alapján adagolták. A >18 – < 35 kg testtömegű betegek, a 35 – < 80 kg testtömegű betegek és a 80 – < 160 kg testtömegű betegek 40 mg-ot, 80 mg-ot és 160 mg-ot kaptak, az adagokat egy hét után sorrendben 80 mg-ra, 160 mg-ra és 320 mg-ra titrálták. A bevont betegek felének (50,0%, n=75) volt CKD, míg a betegek 29,3% – ának (44) volt CKD 2.stádiuma (GFR 60-89 mL/perc/1, 73m2) vagy 3.stádiuma (GFR 30-59 mL/perc/1, 73m2). A szisztolés vérnyomás átlagos csökkenése 14,9 Hgmm volt minden betegnél (kiindulási érték 133,5 Hgmm), 18,4 Hgmm volt krónikus vesebetegségben szenvedő betegeknél (kiindulási érték 131,9 Hgmm) és 11,5 Hgmm volt krónikus vesebetegségben nem szenvedő betegeknél (kiindulási érték 135,1 Hgmm). Azoknak a betegeknek a százalékos aránya, akik teljes BP kontrollt értek el (mind a szisztolés, mind a diasztolés BP <95.percentilis), kissé magasabb volt a CKD csoportban (79, 5%), mint a nem CKD csoportban (72, 2%).

klinikai tapasztalat 6 évesnél fiatalabb gyermekeknél

két klinikai vizsgálatot végeztek 1-6 éves betegeken, sorrendben 90, illetve 75 beteggel. 1 évesnél fiatalabb gyermekeket nem vontak be ezekbe a vizsgálatokba. Az első vizsgálatban a valzartán hatásosságát igazolták a placebóhoz képest, de a dózis-válasz összefüggést nem sikerült kimutatni. A második vizsgálatban a valzartán magasabb dózisai nagyobb vérnyomáscsökkenéssel jártak, de a dózis-válasz trend nem ért el statisztikai szignifikanciát, és a kezelés különbsége a placebóhoz képest nem volt szignifikáns. Ezen inkonzisztenciák miatt a valzartán alkalmazása ebben a korcsoportban nem javasolt (lásd 4.8 pont).

az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint a valzartán vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől szívelégtelenségben és nemrégiben lezajlott myocardialis infarctust követő szívelégtelenségben. Lásd a 4. szakaszt.2 gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk.

két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálat (ONTARGET (folyamatban lévő telmizartán önmagában és Ramipril Global Endpoint Trial), VA NEPHRON-D (Veterans Affairs nephropathia diabetesben) egy ACE-gátló és egy angiotenzin II receptor blokkoló kombinációjának alkalmazását vizsgálta.

az ONTARGET egy olyan betegeken végzett vizsgálat volt, akiknek az anamnézisében cardiovascularis vagy cerebrovascularis betegség vagy 2-es típusú diabetes mellitus szerepelt, melyet szervi károsodás igazolt. A VA NEPHRON-D egy 2-es típusú diabetes mellitusban és diabeteses nephropathiában szenvedő betegeken végzett vizsgálat volt.

ezek a vizsgálatok nem mutattak szignifikáns kedvező hatást a vese-és/vagy cardiovascularis kimenetelre és a mortalitásra, míg a hyperkalaemia, akut vesekárosodás és/vagy hypotonia fokozott kockázatát figyelték meg a monoterápiához képest. Hasonló farmakodinámiás tulajdonságaik miatt ezek az eredmények más ACE – gátlók és angiotenzin II receptor blokkolók esetében is relevánsak.

ezért diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél az ACE-gátlók és az angiotenzin II receptor blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg.

ALTITUDE (aliszkiren-vizsgálat 2-es típusú diabetesben, cardiovascularis és vesebetegség-végpontokat alkalmazva) egy olyan vizsgálat volt, amelynek célja az aliszkiren ACE-gátló vagy angiotenzin II receptor blokkoló standard terápiájához történő hozzáadásának előnyeinek tesztelése 2-es típusú diabetes mellitusban és krónikus vesebetegségben, cardiovascularis betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A vizsgálatot a kedvezőtlen eredmények fokozott kockázata miatt korán befejezték. A cardiovascularis halálozás és a stroke egyaránt számszerűen gyakoribb volt az aliszkiren-csoportban, mint a placebo-csoportban, és az aliszkiren-csoportban gyakrabban jelentettek nemkívánatos eseményeket és súlyos nemkívánatos eseményeket (hyperkalaemia, hypotonia és veseműködési zavar), mint a placebo-csoportban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.